Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

Petőfi István versei 1844-1849.

48 Petőfi-Könyvtár AZ ÉN LOVAM . . . Az én lovam kesely lábú paripa. Szíj hátú pej, csillagos a homloka, Ha rá ülök, hej be szép a járása! Aki meglát, egy nézéssel nem hagyja. A szeretőm nem magas, középszerű; Hogy is mondjam ki egy szóval ? ... gyönyörű! Piros arczú, barna hajú kis leány, Párja három vármegyében sincs talán. Csikós vagyok s jó paripám nem volna, Gulyás, juhász, kanász engem gúnyolna, Legény vagyok s ne volna szép szeretőm, Talán meg is verne a jó Teremtőm! Szép szerető, jó paripa, kell-e más ? Énnekem ez már elég Isten áldás, Szép szeretőm ölelem, csókolgatom, Szükségimet megkeresem lovamon. (Palota, 1847.) HULL A LEVÉL . . . Hull a levél le a fáról, Kedves rózsám mért haragszol? Ne haragudj, békélj már meg, Az Isten is csak úgy áld meg.