Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

Petőfi István versei 1844-1849.

46 Petőfi-Könyvtár Tudod rózsám, én nem bánnám, Ha beszélnél is vele, Azt elnézném nagy nehezen, Csak aztán ne ölelne. Látod kedves, én mióta Téged megszerettelek : Bármi szép lányt látok, véle Szembe nézni sem merek. Hanem, ha te csapodár léssz, Azért én az nem leszek, Szeress bárkit, én nálamnál Hivebb lánykát szeretek (?) De azért még nem haragszom. Adj egy csókot szaporán, Sietnem kell, mert a kertbe Jön utánam az apám. (Pest, 1846.) JÖSZTE CZIGÁNY! Jöszte czigány! ... az irgalmát! . . . Húzzál egy keserves nótát, Oly keservest húzzál nekem, Szivem egybe megrepedjen. ZAVAROS A. . . Zavaros a Duna vize, Csalárd a szeretőm szive; Csalárd szivű, hamis lelkű . . . Be kár, hogy oly szép termetű!