Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

Petőfi István versei 1844-1849.

Petőfi István versei 45 Hát te néked Drága lélek Jutok-e néha eszedbe? Vagy már talán Másnak karján Elfeledtél örömedbe'? És ha úgy van, Boldogtalan Leszek teljes életembe', Hosszú kinok, Búbánatok Lesznek életemre mérve. De reményem Árva lelkem Vigasztalja későn-korán, Hőszerelmed És hűbb lelked Hideg sír hiiti meg csupán. (Pest, 1846.) TUDOD RÓZSÁM . . . Tudod rózsám, hogy mit mondtam, Midőn téged a minap A szomszédotok fiával Beszélgetni láttalak. Vagy talán elfelejtetted, Jöjj ide csak szaporán, Majd megmondom még ez egyszer Te kis hamis, csalfa lány.