Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1858-1880.

234 Petőfi-Könyvtár De, mielőtt lelked porhüvelyét im az Örök békét adó sír ölébe tennénk, Nem válhatunk innen tisztelőid, amig — Habár szivszaggatva — búcsúnkat ne vennénk. Isten veled tehát, oly korán távozó ! . . . Legyen könnyű a föld, mely mitőlünk elzár; Mig lelked égbe szállt áldva, dicsőülten, Kedvesidre — érted — fájó búbánat vár. Isten veled, árva gyermekeid és hőn Szerető férjedtől forrón megsiratott! . . . Ima oltárául, kegyelet tárgyául Szentelje szeretet e drága sírhantot. (1874 jun. 21.) WITTMANN I. BARÁTOMHOZ. Be is fagyott, ki is engedt S be is fagyott ismét újra, — Elcsépeltél, elvetettél, Ekéd földet már nem túrja; Búzád várja késlő vevőd, Te meg talán jövendő vőt ? — Terengette! — korán volna, Lányod ifjú; — s a gabona Várjon mig kitavaszodik, Lesz vevő, ha más nem — zsizsik ! Birkák, lovak, marhád ólban — Azoknak ott jó dolga van. Hátadhoz nőtt Kőrös-sziget, Hogy el nem tudsz szabadulni? Vagy a Kőrös árjától félsz ? Ne félj, nem fogsz belefúlni; Vagy tán a varjasi lapost