Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1858-1880.

Petőfi István versei (J235 Respektálod olyan nagyon ? Mondják, a mennyországnak még Annál rögösb utja vagyon, S mégis oda törekedünk Egyre-másra, nyakra-főre, — S mi vár ott ránk ? A dicsőség! Az a lelkesítő lőre. Ha elérni törekedel, Azt ami még bizonytalan, Mit kiméled fáradságod Attól, minek jutalma van ? Itt vár reád baráti sziv, S két kar, mely már ölelni vágy Töredelmes utad után : Meleg szoba — és puha ágy. „TENGERENTÚLI" BARÁTOMHOZ.*) Kedves jó barátom, túl a nagy tengeren, Hol az ősi rétben rengeteg nád terem, Szerény hajlékodnak nád fedele alatt Családi boldogság s apró gondok között — Észre sem veszed, hogy elnémult a rokka, Nyelve nem pereg s a köt-fonál elszakadt. Nem sérti füleid e meg nem zavart csend ? Isten úgy segéljen ! — ez engem nagyon bánt. Méltó haragomban neki is gyürkőzöm, Baráti bosszúmat rajtad kitöltendő. Legeslegelőször vájjon mit is tegyek ? Megrohanjalak és földhöz teperjelek ? ») Wittmann Ignáczhoz.