Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1858-1880.

Petőfi István 233 A KÉPZELET VILLÁMSEBES SZÁRNYÁN . . .*) A képzelet villámsebes szárnyán Ott termek a rengő bölcső mellett, Melyben a kis honvéd és honpolgár Helyt foglalni e hazában termett, Van tehát hely: „hol lábát megvesse, S a világot sarkából kivethesse." Ám de nem ez, nem ez óhajtásom, . . . Szilaj kedve arra ne ragadja, Észszel és ne nyers erővel küzdjön Majdan, ha a sors is úgy akarja Örökölje : anyja szelid szivét; Férfikorra: apja békés lelkét. Rengjen hát e picziny bölcső halkan, Gyermek-álmát semmi ne zavarja; És ha ébred, — anyja lágy öléből Fogadja majd apja erős karja. Ki most szülők öröm-üdvössége Legyen egykor azok büszkesége! BARÁTOM NEJE SÍRJÁNÁL. Meg van áldva a sír, mely ölébe fogad; Pihenni fogsz nehéz szenvedésid után. Hajh! — hogy drága léted ily korán sírba száll. Letört virágként az élet tavaszán. *) Szeniczey Ödön egyik fiának születésére.