Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

Petőfi István versei (J207 És ha édes gyümölcsét kivánod, Virágzáskor ne bántsd ágait, Mert, ha rázod, vered minduntalan, Elhullatja majd virágait. S miként az égről lefut a csillag, S szabadságát veszti oroszlán, S miként a nap is elsötétedik, S nem terem gyümölcs a kidőlt fán: Úgy hal ki a szerelem a szivből, Ha egyre vérez- és gyötörtetik. Ha kell szerelme, lányka, ne bántsd szivem: A vagdalt ág könnyen törik. (1858 máj. 25.) GONDOLATOK. I. Reményem már nincsen, Oly nagy boldogságom, Csak egy van, amit még Elérhetni vágyom, Csak egy! . . . s ha elértem, Megvan éltem bére ; Öröm, boldogságom Tetőpontját érte. Életemnek az lesz Legszebbik órája, Melyben véled, leánykám, Oltár zsámolyára Térdelve mondom el Szivem hő imáját! Ott érendem majd el Lelkem forró vágyát.