Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

Petőfi István versei (J205 Láthatatlan viruló fa Az én szivem mostanság, S e dal róla leszakított Piros-ptinkösdi virág. A szerelem fényes napja Nevelte és ápolta, Lelkem meleg öröm-könnye Volt éltető harmata. Ö veté el a fa magját, Melyen a kis virág nőtt; Szivem tőle most oly ékes, Nem kopár, mint azelőtt. Ám, ha Isten úgy akarja, Amiként én akarom, A kis lánynak, a kedvesnek, Jóságát meghálálom. Egész életemnek im' ez A legszebb pünkösd-napja! , . . Boldogságom egy nagy tenger, Mely a múltat takarja. Csendes vize e tengernek Ringat egy kis csolnakot, S a csolnakban egy ifjú párt: Engem s Ötet, látom ott!