Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

204 Petőfi-Könyvtár Tekints szivein mélységes mélyébe, Igaz tükre annak dalaim. Ne ijedj meg, hogyha vércseppeket Látsz majd úszkálni hullámain. Szivem beteg és sebei nagyok, De nem gyógyíthatlanok tán még. Légy orvosa és vizsgáld meg, van-e még Életéhez egy kis reménység. Nagy bizalma van szivemnek hozzád, Meggyógyulását tőled várja. Oly viruló még bent a szerelem ! . . . Ne itéld őt, lányka, halálra. (Dános, 1855.) AKINEK VAN . . . Akinek van szeretője, Májfát ültet az neki, S minél magasb és sudárabb, Annál jobban szereti. Nekem is van szép szeretőm, Ifjú, barna kis leány; S ha jól olvasok szemében, Szeret engem igazán. Májfa helyett kedvesemnek írok egy szerelmi dalt; Fonnyad a fa, ámde a dal Szerzőjét túléli majd.