Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

Petőfi István versei (J205 Ne kérdezd hát üdvösségem, Ne kérdd tőlem, mi bajom: Mindaddig fáj, nyög a lelkem, Mig, hogy te vagy legkedvesbem, Nyiltan be nem vallhatom. (Dános, 1858.) EMLÉKSOROK. (G. A. kisasszonynak.*) Nap, nap után halad, Évek jönnek, mennek, S mit itt irok, egykor Nyoma sem lesz ennek; Ámde legyen mélyen A szivedbe vésve: Hogy a honszeretet Legszebbik erénye A magyar leánynak. Szeresd honod ! s érte Tegyen a szerelem Oly boldoggá téged, Hogy ne legyen vágyad, Ne legyen reményed. (Dános, 1858.) NEM KÉREM MÁR . . . Nem kérem már szerelmednek „Igen" szavát, nem kérem; Ajkidnak e szóra nyilni Tiltja a szűz szemérem; *) Gaylhoffer Antónia.