Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

Petőfi István versei (J199 Mért titkolod? úgy is tudom, Hogy szivedben szent tüz ég. Én érettem, avagy másért? Ez az, mit nem tudok még. Nyisd meg hát, oh kedves lányka, Nyisd meg édes ajkadat! Szeretsz vagy nem . . . mindegy, legyen Üdvösség vagy kárhozat! Igen, szavad mennybe ragad „Nem"-ed őrültté tehet. Menny vagy pokol! . . . a kétségnél Kínzóbb pokol nem lehet. (1858 ápr. 14.) TEMPLOMBA MÉSSZ . . . Templomba méssz, Az Úrnak asztalához; Igényed van Bűnöd bocsánatához. Csak menj, csak menj! . . , S a szent oltár előtt Ha lát az Úr Mint szende térdelőt, Hozzája küldvén buzgó, hő imád, Kérjed tőle bűnöd bocsánatát, Valld be hiven, — hisz úgyis szivedbe lát, — Hogy egy szivet téptél te össze-vissza. S mondd, kérd, hogy nékem adná vissza, Mitől megfosztál: lelkem nyugalmát.