Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

200 Petőfi-Könyvtár Kérjed őt, az irgalom Urát; Meghallja ő gyermeke szavát, Kinek egyetlen bűne az, Hogy sziveket tép, sziveket gyullaszt Emésztő lángra, mig ennen szive Hidegen marad saját keblibe. (Dános, 1858.) AZT KÉRDEZED . . . Azt kérdezéd kedves leány: Mi lelt engem, mi bajom? Megmondom hát, mi bánt engem, Mi fáj nekem : mert szerelmem Titokban kell tartanom. Mint gyűlölném e világot, Ha nem volnál rajta te, Kit az Isten vigaszomul, Kibékítő angyalomul És üdvömül teremte ! Minden, ami undok s vétek, Legrútabb szenvedélyek, Büszkén, rút arczátlansággal Daczolnak egész világgal: Vad farkasszemet néznek! Oh csak annak, mi tiszta s szent, Ami bennünk isteni: A szerelmet, szerelmünket, Ami ékíti lelkünket, Kell titkolni, rejteni.