Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

Petőfi-Könyvtár Mi az én szerelmem ? Kiolthatlan lánggal Égő örök-lámpa, Mely, mint nap az égen, Hazámért s éretted Ég szivemben lányka! De ha engem szeretsz, Öröm és fájdalom Szivemet megosztja: Könnyimet arczomról, Mik hazámért hullnak, Szerelmed elmossa. (Dános, 1858.) RESZKET A LOVAM . . . Reszket a lovam, mert Nyerget teszek rája; Reszket a szivem, mert Szegény alig várja, Hogy éjsötét hajú Kedves kis fejedet — Üdvöm, boldogságom ! Reája fekteted. Kengyelbe lábaim, Magam lovam hátán, Át is ugrattam már A kerítés árkán ; Fut a lovam, vágtat, Mint nyári forgószél, Nyomában a földön Még csak robaj se' kél.