Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

Petőfi István versei (J201 Körültem czikkáznak A fecske madarak Versenyre kelve, de Csak mind elmaradnak. Elmaradnak, mint a Fölszállott porfelleg, Mit iramló lovam Lábai fölvertek. A jövők és menők Felém tekintenek, S tán így szól némelyik • Esze ment el ennek, Hogy így hajt önmaga S lova halálába . . . Hej, de nem így az, ki Járt ez iskolába! Úgy van, eszem ment el, Tőlem távol mulat; Sietek utána, Nem keresve utat, Árkon, bokron által Torony irányába ; — Te hozzád angyalom! Mennyem országába. (Dános, 1858.) HOGYHA ENGEM SZERETSZ . Hogyha engem szeretsz lányka, Mért titkolod, mondsza, mért? Ha szived értem hevül, nem Hevül érdemetlenért.