Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

Petőfi István versei (J195 Mit adjak cserébe, Mit adjak én érte, Mi a koszorúval Értékben fölérne ? Virágért virágot, Melynek földje szivem, Örökké virulót, Fogadd el — szerelmem. S legfőbb boldogságom Lesz, hogyha nekem jut: Homlokodra tűzni Menyasszony koszorúd! (Dános, 1858 márcz 17.) VÉGRENDELET. Csak bántsd hát, csak kínozd, Vérezd e szivet, Mely téged lányka oly Őrülten szeret. Gyötörj bár, azért én Feléd hajolok, Mig téged szeretve S áldva — meghalok. — A virágot is a Nap hervasztja el, S arra fordul még is Hol az száll, vagy kel.