Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

190 Petőfi-Könyvtár Jaj! a szép álom-kép oda, Fénye elhalványoda : Magam állok, zord világom . Tiinj el hát szép álmom! (Dános, 1858.) SÁNDOR ESTÉJÉN. Könnyeim peregnek, Szivem majd megszakad, Kimondhatlan öröm Édes terhe alatt. Ajkaim megnyílnak, De szavam elakad. Egymást űzi bennem Érzelem, gondolat. S mindössze is miért? Egy kis koszorúért, Mit el nem cserélnék A világ kincséért. Barna kis leányka Kezeid kötötték, Megmutatni vele Kegyeleted jelét Az iránt, ki nekem Nevet szerzett, hagyott, S dicsőült szelleme Századokig ragyog.