Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

Petőfi István versei (J177 ŐSZI GALLYAK. I. A földön mindenütt Hervadás, pusztulás, Csak az égen fényesb A csillag-ragyogás. Azért is estende, Az égen függ szemem; Ottan mulat az most Legörömestebben. Egy fényes csillagra Tapad szemem, lelkem, S a földről az égen Mentében követem. Magasan kél s mindig Alább siet útja. így tudom én s még egy Barna lányka tudja. Hátha még azt tudná, Mit gondolok, érzek, Midőn csillagánál Szebb szemébe nézek! Tán megnyílnék nékem Szive, mint a virág: S rózsaszínű lenne Előttem a világ. Petőfi-Könyvtár. XVII. 12