Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1856-1857.

164 Petőfi-Könyvtár Mit keressek hát még én a földön, Hol széttörve hitem szent keresztje? Hol reményim megcsonkult horgonya A kín örvényébe van süllyesztve ? Eldobnám e nyomasztó életet, A késedelmes halált nem várnám, Ha nem kötne még hozzá szeretet, Mint eget földhöz ékes szivárvány. (Pest, 1857.) B. E.-HEZ. (Levél.) Elhagyott már minden remény Tőled kaphatni levelet, Ha te nem irsz, majd irok én, Nyisd ki szád, szemed, füled : „Lánggal égő teremtette! Nagy a harag a szivembe, Úgy háborgok, úgy hánykódom, Mintha volnék a Balaton." Nagy haragom, nagy bánatom, Te miattad, jó barátom ! Te 's olyan vagy, mint a többi, Tőlük tanultál feledni. Hiszen nem vagy már zár alatt, Kötve nincsen a két kezed; Lúd is van még — jól tom—Jákón, Hogy az ember tollat metszhet.