Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1856-1857.

Petőfi István versei (J169 Késed is van, mert anélkül Életedben sosem voltál; Még ott sem, hol éjjel-nappal Őrt állottak ablakodnál. Hol minden istenadta nap Emberül kibolháztanak, Még ott is volt tentád, pennád, Papirosod, éles bicskád. Vagy tán mostan szenvedsz hiányt ? Vagy elvesztéd egészséged ? Avagy rab vagy, — azaz szived, — Megszeretvén egy szép leányt. Vagy tán az a hét szilvafa Foglal téged el annyira? Hernyókat szedsz, ássz, vagy kapálsz Szólj már kérlek, szólj, mit csinálsz Avagy Morpheus karjai Édes álomba ringattak, S föl sem ébredsz, mig el nem jő Napja a feltámadásnak. Ébredj, ébredj kis báránykám, A juhász régen kihajtott; Hanyatt fekszik a subáján S kalap alól néz' a napot. Miként anyabirka béget Elmaradt báránya után, Úgy epedek, úgy sóhajtok, Hejh, ha már hired hallanám!