Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1856-1857.

154 Petőfi-Könyvtár Eltakartam, hogy hozzájok Reményszellő ne jöhessen, Nehogy a rejlő parázs is Újra lángot, lobbot vessen (Pest, 1857.) SZERELMEM HATTYÚDALA. Még egyszer és utoljára Zengjen e szerelmi dal; Megtört szívből kiszakított, Fájdalomtölt végsóhaj. Virradatkor égre keive Dalolgat a pacsirta, S lecsap gyorsan és elhallgat, Ha dalait kisírta. Felvirradt rám is még egyszer A szerelem szép napja, Tán csak azért, hogy szunnyadó Érzelmeim kicsalja. Hogy kicsalja, mint tavaszi Napsugár az ibolyát, S alig fejlett, ráborítja Az éj stirű fátyolát. *) A kipontozás Petőfi Istvántól való.