Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1856-1857.

136 Petőfi-Könyvtár Kihajt még a szőllőtőke, Lesz a honnak még öröme; És mért ne? Él a magyar istene! Számot vetek veled bánat, Üsd fel másutt a tanyádat; El veled! Megélek én nélküled. Ez az élet úgy is rövid, Mért búsulnám át napjait? Rajta hát! Kedv- s derűre zord világ. Nem búsulok, vigan talál, Akármikor jön a halál S szól: hallga! Jer, az órád lejára. Összeszedem sátorfámat, Búcsút mondok a világnak, S addig is, Éljen a hon, a bor is! (Brünn, 1857.) K1DÖNTÖM . . . Kidöntöm a bánat szomorúfüzfáját, Kitűzöm a jó kedv piros lobogóját, A kalapom mellé tarka szép bokrétát, Ragyogó lobogós háromszin pántlikát.