Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1856-1857.

Petőfi István versei (J127 Szépnek leltem a világot, Kedves volt az élet; Ott virágot szakítottam, Itt ízleltem mézet. Most, ha rózsa után nyúlok, Ezt olvasom szirmán: „Menj el innen, látod tüském? Megszúr, ne nyúlj hozzám." Mért tagadnám, volt szeretőm, Szép volt ő mint angyal; Szép, mint tiszta nyári napon Az ébresztő hajnal. Nem hiába nevezték őt ,,Bakony rózsájának", Beillet vón' a kéklő ég Egyik csillagának. Bölcsőjében jegyezte el Édesapám mátkámnak, S a gyermek vő meg is tetszett Ipának és napának. Velünk együtt nőtt szerelmünk, Nem gondoltunk másra; Simultam a lánykához, mint Harmat a virágra. Ifjú lettem. Kötelesség S tettvágy tölté keblem, Válnunk kellett, búcsúzáskor Sírtunk mind a ketten.