Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1856-1857.

128 Petőfi-Könyvtár Vihar támadt, forgó-szele Messze sodrott tőle; S ifj' asszonytól feledve a Lányka szeretője. De jól van így, mert ő boldog; Köszönöm az égnek, Hogy elválasztá szerelmünk, S útját életünknek. Remény s jövő nélkül bolygom A nagy világban én, Mint, ki hajótörést szenvedt Az élet tengerén. (Brünn, 1857.) PANASZ. A föld szomját oltja harmat, Oltja eső, A nap hevét mérsékli a Híves szellő, Börtön-éjbe a napsugár Betör néha, A rab lánczát is leveszik Néha-néha . . . Enyhítő írt csepegtetnek Fájó sebre, Síkra nyomul a folyó, ha Szük a medre. Langy fuvalom olvasztja a Téli jeget,