Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1856-1857.

122 Petőfi-Könyvtár MADARAMHOZ. Kendericze kis madárka! Régi lakod a kalitka; Fénytelenek bár tollaid, Zengzetesek a dalaid. Egész télen néma valál, Néha egy-egy hangot adál, Mintha karvaly körme között Lettél vőn te az üldözött. Szárnyad alá dugva fejed Álmodoztad át a telet, Szépité-e vájjon álmod Rég elvesztett szabadságod ? Vagy talán el is feledted A zöld mezőt, a derült eget, A kis fészket, meleg napot, Hűs árnyékot, friss harmatot? De nem, dalod bizonyítja, Mely a multat úgy siratja, Oly fájdalmas szívhasítón, A lelkemre mélyre hatón! Tova van még a kikelet, Te azt már is énekeled. Szegényke te . . . tudom pedig Nem hoz neked, nem hoz semmit.