Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1856-1857.

Petőfi István versei (J119 Mint sajnállak, mint sajnállak'... Örömest el bocsátnálak. Visszaadnám szabadságod: Jaj de nyomba ott halálod! Megvan törve röpke szárnyad, Hol találnád fel tanyádat? Kopott gúnyád nem sokat ér, . . . Megvenne fagy, megvenne dér! Kis madárkám, maradj velem, Dalolj velem, dalolj nekem; Te hozzám, én hozzád illem : Rabok vagyunk mind a ketten! (Brünn, 1857.) ABLAKOMON . . . Ablakomon dérvirágok, Fehér rózsák, liliomok; Dermedt kezem míg dörzsölöm, Nézésökben gyönyörködöm. Czifrák, nagyok, szebbnél-szebbek, Nézem őket s elmerengek; Eszembe jutsz kedves lányka, A föld legszebbik virága. Előveszem a tollkésem, Drága neved rájok vésem ; Hosszan, lassan, szépen vésem . . . Reszket kezem, remeg szivem.