Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1849-1852.

98 Petőfi-Könyvtár Szépség és a hűség mi ritkán párosul, Nem minden leánynak ékes tulajdona, Gyenge a női nem, mint a vékony nádszál, Arra hajol mindig, merre a szél fújja. Mig körödben valék s enyém vagy, azt mondád, Ez életben csak én birhatom szerelmed; Hittem szép szavadnak, iszonyún csalódtam, Most ellenkezőről győződnöm kelle meg. Légy boldog, kivánom, új kedvesed karján, Mig engemet kínzó, hosszú bánat emészt; Hűn védő angyalod lebegjen feletted, Térítse el rólad a bánathozó vészt. És ha gondolatod a multakba szárnyal, Ne tagadd meg tőlem végképp emlékedet. Legyen az jutalma szenvedő szivemnek, Mely tégedet tiszta lánghévvel szeretett. (Gerberbach.) LEVÉL K. BARÁTOMHOZ.*) Ne mondj vakmerőnek, hogy mint avatatlan, Versben írt levéllel üdvözöllek téged ; Hisz tudod mi voltam, ott biz' nem tanultam Legegyszerűbb módját sem a verselésnek. Ha nem ismernélek s úgy nem szeretnélek, Mint ahogy szeretlek tiszta hű szivemből, Úgy e gondolatnál, hogy versekben írok, Kiesne azonnal e lúdtoll a kezemből. *) Lisznyai Kálmánhoz.