Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

VI Petőfi csizmadiája

A negyvenes évekből 89 lehessen másnap azokat az izgalmas kalandokat elbeszélni, amelyeknek humorisztikus befejezését közderültség mellett adta elő az ifjú költő. Lauka volt az, aki minduntalan szerelmi kalandba bonyolódott és néha hetekig izgatta a társaságot egy-egy képzelt kaland fejleményeivel. Az ifjú költők és irók rendesen éjfélig együtt voltak asztaluknál és meghányták-vetették az irodalom eseményeit. „Eseményeit?" Hát bizony voltak akkor is már események. Talán több is, mint manapság. Egy-egy rövid vers vagy elbeszélés megjelenése az akkori közlönyökben gyakran egész estére tartó disputára adott anyagot. Nem jelenhetett meg olyan nyomtatott közlemény a hazai hírlapokban, amelyek kikerülték volna az éles szemű ifjak figyelmét. Az igazi czenzura az irodalmi asztaloknál zajlott le, olykor az egész társaság összekapott Kuthy Lajosnak egy novelláján. Az irók ilyenformán lelkesítették egymást a munkára, mert a nagyközönség ugyan vajmi keveset törődött velük. Csak ők képzelték azt a Csiga boltívei alatt, hogy az országban egyébről sem beszélnek, mint Bajza Józsefnek egy-egy szigorú kritikájáról, vagy Pálffy Albertnek egy novellájáról. Egy-két öreg táblabíró vagy jóindulatú iparos-polgár, akik az irókat tanyáikon néha felkeresték, bámulva hallgatták, hogy a világnak voltaképpen föl kellene fordulni, mert a Frankenburg lapjában olyan gyönyörű költemény jelent meg a héten. S az irók ilyenkor elkeseredve ülték körül az asztalt, mert a világ