Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

VI Petőfi csizmadiája

90 Petőfi-Könyvtár nem fordult fel. Majd a következő héten új szenzáczió feledtette el a régit, mert hiszen az irók is csak emberek voltak, habár ők ebbe nehezen egyeztek bele. Nagy Ignácz kanárisárga felöltőben jelent meg. És a félistenek, az Olymp lakói gyermekes naivsággal bámulták meg Nagy Ignácz sárga kabátját. Krikovy uramnak elég jó szimatja volt ahhoz, hogy az ismeretlen költőt nem keresheti azokon a helyeken, ahol a már elismert félistenek szoktak tanyázni. Az irók a legnagyobb arisztokraták. Csak azokat fogadják be maguk közzé, akik tanúbizonyságot tettek arról, hogy Apolló vére csörgedezik ereikben. Az érvágást a közlöny-szerkesztőknek nevezett doktorok végzik, akik nyomtatásban adnak bizonyítványt Apolló jelenlétéről. Akikről a szerkesztők a bizonylatot még nem állították ki, vadzseniknek számítanak. Krikovy uram útját tehát nem a Csiga felé vette, ahol az „ Athenaeum", — az akkori legnagyobb tekintélyű közlöny hívei és munkatársai szoktak gyülekezni Vörösmarty és Bajza pásztori felügyelete alatt, — a Csiga vendégeit csaknem egy lépés választotta el az akadémiai tagságtól. Ezek az időses, magyarruhás, megfontolt komolyságú férfiak szinte már akkorák voltak, hogy túl voltak az emberi nagyság határain. Hogyan jutott volna eszébe Krikovy uramnak, hogy esetleg Bajza Józsefnél tudakozódjon Petőfi után ? Bajza József akkora ember volt, hogy közönséges halandó még köszönni