Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

VI Petőfi csizmadiája

Petőfi-Könyvtár hogy eszméiket, gondolataikat kicseréljék. Valamint azért is szükségük volt egymás társaságára, hogy verseiket felolvassák, megbirálgassák és szapulják a távollévőket. De a társaságba járó költők bizonyos tekintetben mégis csak rendezett emberek voltak, akiknek nevük is volt már ahhoz, hogy a társaságban helyet foglalhassanak. Rendes lakásuk és foglalkozásuk volt; és ha pénzük nem is volt mindig, hitelük akadt annyi, hogy este kimozdulhassanak otthonról a Kávéforrásba, vagy a Csigába. A névtelen, ismeretlen költők, a jövendő költői akkor is magányosan, elhagyatottan bujdokoltak. Az irók társasága még nem fogadta be őket, másoknak a társaságát pedig nem óhajtották. Az már irodalmi poziczió volt, ha valaki a Kávéforrásba járt. Azok a szerencsés halandók pedig, akik a Csigában a Vörösmarty asztalánál helyet kaptak, bizonyára az akadémiai tagsággal sem cserélték volna fel állapotukat, mert az akadémiát már akkor is lenézték. Már csak azért is, mert az akadémikusok nem jártak a Csigába. A Csigában és Komlóban külön asztaluk volt az Íróknak, akik esténkint sokkal pontosabban jöttek össze, mint manapság az irodalmi társaságok ülésein. Ha egyik-másik elmaradt, megindult a kombináczió, hogy vájjon mi történhetett az illetővel. Lauka Gusztáv, a hetyke jurátus és a vidám Don Gunárosz, aki költeményei és humoreszkjei révén bejáratos volt az irók közzé, már csak azért is kimaradozott néha az esti összejövetelből, hogy