Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

V. Künn a pusztán

A negyvenes évekből 81 A tűz mellett egy magas, rövid bundás, sarkantyús-csizmás ifjú ember állott. Hajlékony alakját barnán rajzolta a hóra a tűz fénye és a süveg alól két nagy ábrándos szempár kíváncsian fordult a jövevények felé. Puki uram kihúzta fejét báránybőr sapkájából és szaloniasan meghajolt: Éppen önt keresem, méltóságos uram, üzenetet hozok a számára . . . A nád-király hátrahőkölt . . . Aztán mogorván kiáltott rá Virág Marczira: Miféle embert hozott ide kend ? Puki úr nyugodtan folytatta: Én Puki Pál vagyok. Csodálkozom, hogy a méltóságos úr nem emlékszik reám. Az ön leghűségesebb hivére, rajongójára és az ócska czipök elviselőjére ? A talányszerkesztőre ne emlékeznék, gróf úr? Edmund gróf lehajtotta a fejét és tragikus mozdulattal kiáltott fel: — Balszerencse üldöz . . . Titkom immár le van leplezve. Megszegtem fogadalmamat. Emberekkel érintkeztem. Mily fatális végzet hajtotta önt ez ember nemlakta tájra? Vagy talán kémkedni küldték önt utánam? Beszélj, ember! Inkább sohase lásd meg többé a napvilágot, mint elárulhass engem, hogy fogadalmamat nem tartottam meg! Puki úr ijedten állott a háborgó Edmund gróf előtt. A gróf arczát dühös pir borította be és a szeme szikrázott . . . — Nagyon sokat szenvedtem, még idáig Petőfi KönyvtAr. XVI 6