Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

V. Künn a pusztán

Künn apusztán, Tombol a téli hóvihar az alföldi rónán. Aki még nem látott havas förgeteget az Alföldön, annak fogalma sem lehet a fékevesztett elemeknek a rettentő, lelket megrázó, szívverést megállító hatalmasságáról. Az alföldi hózivatar bizonyos tekintetben a tengeri viharhoz hasonlit. Elsötétül déli időben a világ és a feketeségben csupán a hó világít vakító fehérséggel A szélvihar millió hangot szólaltat meg s egyik hang szivetiázóbb a másiknál. A hószakadás szinte süvöltve rohan alá a fellegekből, amelyeket nem lehet látni. Alföldi ember előtt ismeretes az a körülmény, hogy vannak egyes heiyek a sík rónaságon, ahol nagyobb erőt tulajdonítanak a széinek, mint más helyeken. Ha a pusztán csak szellő szánt végig, V.