Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

IV. A rejtvények nagymestere

54 Petőfi-Könyvtár — Nem értem, — kiáltotta. — Tizenhárom próbás becsületszavamra, nem értem . . . Azaz, hogy értek annyit, hogy valaki szerelmes Edmund grófba, aki feloldozza a fogadalom alól . . . — Fel, fel! — kiáltotta könnyeit törölgetve az öreg hölgy. — Csakhogy Edmund gróf visszatérjen. — Hogy visszatérjen ! — De mit tehetek én erre nézve? A remeteszigeten nincsenek sem ócska czipők, sem kimustrált kalapok, amelyekért a grófot felkereshetném. Ha a társaságomra szüksége volna, módját találná, hogy velem ezt tudassa. Czímem mindig a Hét bagoly, ha olyankor nem is lakom itt — pusztán változitosságból — a házmester átveszi eveleim, mert holmimért mindig vissza szoktam jönni. Az öreg hölgy felsóhajtott: — Ezt mind tudjuk. Informálódtunk, kedves Puki úr, mielőtt idejöttem. Nem mindenkire lehe titkokat bízni. Puki úr heveskedett : — Eddig semmiféle titkot nem bíztak rám. Pedig én tudtam, hogy Edmund grófba sokan voltak szerelmesek a főúri és polgári világból. Ha már nyakamba^ veszem télnek évadján az országot és neki/indulok egy puszta szigetet felkeresni, kiteszem magam a farkasoknak, rablóknak és a haragos Edmund gróf golyójának, nem beszélve arról, hogy meghűlhetek az úton, — tudr.i