Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)
IV. A rejtvények nagymestere
A negyvenes évekből 55 akarom, hogy kiért ez áldozat, érdemesért vagy érdemetlenért? Az öreg hölgy válasz helyett a kendője csücskéből néhány nagyobb bankjegyet sodort ki, amelyet szótlanúl az asztalra helyezett. Hogy? — kiáltott fel Puki úr, — becsületemre, hogy? ... De nevet kérek. Neveket, neveket . . . - Csak egy név van, — felelt teljesen lesujtottan az öreg hölgy. — Én Marié tánt vagyok. Marié tánt szerelmes Edmund grófba? Az öreg hölgy elpirult: Puki úr, szégyelje magát . . . Nem vagyok ugyan olyan koros, mint ebben az álöltözetben látszom, de mégis vissza kell utasítanom gyanúsítását. Edmund grófba más szerelmes. Ki az? — kiáltotta harsány hangon Puki úr. — Istenemre, ki az? Az öreg hölgy egy darabig csóválta a fejét, aztán fejcsóválás közben halkan mondta: Az unokahugom, — az unokahugom. Mayer Valéria . . . — Vadrózsa — Mayer? — kiáltott fel Puki úr, mint'akinek hirtelen világosság támad agyában. Az öreg asszony fejét ingatta és mind szomorúbban felelt: — Az. Vagy más néven: Nepomok Mayer . . . Csak annyit kér öntől, hogy fáradjon el Edmund gróf tartózkodási helyére és közölje vele, hogy azon bizonyos fogadalom alól feloldoztatik