Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)
II. A költő megjelen
34 Petőfi-Könyvtár jött az uri házhoz, hogy érdeklődést keltsen az ifjú költő iránt és esetleg vendégnek meghivassa, mert maga is szegény, kálomista diákgyerek volt.) — Petőfi az este megjött. Iskolatársam volt Pápán és több levelet váltottunk. Kopogtatott kis szobám ablakán és én szivemre öleltem. Jelenleg piheni utazása fáradalmait az ócska kanapén, én pedig azért jöttem, hogy elkérjem a tekintetes jegyző úrtól a pinczekulcsot . . . Hogy vendégem egy pohár borral megkínálhassam. Mariska szivére szorította a kezét és visszafojtott lélekzettel hallgatta a jegyzősegéd szavait. — Petőfi itt van, — rebegte. A házigazda harsogó hangon kiáltotta: — Még egy terítéket az asztalra, leány! Te pedig, öcsém, vedd lábad nyakad közé és fuss azon nevezetes úrért. Az én vendégem lészen máma. Hadd lássa, hogy nem veszett még ki az igazi magyar uri erkölcs. Remélem urak, azt megengeditek, hogy házamnál azt megtapasztalhassa. A jegyző és a tiszteletes áradozva éltették a házigazdát. Ezenközben a konyhában is elterjedt a hír, hogy új, idegen vendég érkezik a házhoz. A tekintetes asszony, — jó külsejü, derék assony, — kipirosodott arcczal sietett elő a konyhából. Fehér kötényét felgyűrte és lisztes kezét szemérmesen elrejtette:
