Déri Gyula: Petőfi könyvtár 15. Petőfi Zoltán (1909)

I. Petőfi Zoltán születése előtt

16 Petőfi-Könyvtár és ott a holt betűk megelevenedtek és az élethez jutottaknak szük lett a hely és tomboltak, őrjöngtek bennem. „A tűzokádó hegy közepébe kellene tollamat mártanom, hogy napjaimat, napjaim gyötrelmét leírhassam ! „így vártam a jövendőt, vártam azt a pillanatot, melyben szabadsági eszméim és érzelmeim, szivemnek ezen elátkozott lelkei elhagyják a börtönt, kínszenvedésük helyét . . . vártam a pillanatot, nemcsak reméltem, de bizton hittem, hogy el fog jönni. Tanúbizonyságaim erre a költemények . . . „Óh, mikor meghallottam, hogy Lajos Fülöpöt elűzték és Francziaország reszpublika ! „Egy Pesttől távoleső megyében utaztam és ott egy fogadóban lepte . . . rohanta meg e hir szivemet, fejemet, lelkemet, idegeimet. — „Vive la Republique! — kiálték föl s aztán némán, merőn álltam, de égve, mint egy lángoszlop. „Amint eszméletemet visszanyertem, egy aggodalom kezdett bántani: a jelszó ki van kiáltva, gondolám, de ki tudja, mi nem történt, vagy történik, mig én hazaérek. Nélkülem kezdődjék a forradalom ? Ah! „Nyakrafőre siettem a fővárosba . . . reszketve, lélekzetvétel nélkül érkeztem haza. „Általános volt a lelkesedés, de még semmi sem történt.