Déri Gyula: Petőfi könyvtár 15. Petőfi Zoltán (1909)

Előhang

12 Petőfi-Könyvtár Óh halál, te nem lés- oly kegyetlen, Hogy magaddal ránsd idő előtt; Nem enyém lesz « — tartsd ezt eszedben — A hazának nemiem fel őt. Úgy-e, ií.ye k'

s f'

a

m> ha majdan £

n a orbul kiöregedem, ]p

a^odni fogsz túltenni rajtam, \z.gy betöltöd legalább helyem ? Vajha egykor ekkép szólanának Nem busúlva sirom szélinél: „Meghalt! de nincs kára a hazának Nincs, mert lelke a fiában él." Ezzel a himnusszal üdvözölte Petőfi Sándor a fia születését, Debreczenben, 1848 deczember 15-én. Ez a gyönyörű költemény a boldogságban úszó apa lelkének mélyét tárja fel előttünk, csapongó örömének árjára emel és eltölti lelkünket a reményeknek és kétségeknek azokkal a sejtéseivel, amelyek közt fiát először keblére ölelte. De más okból is, méltó és helyén való Petőfi Zoltán élettörténetét ezzel a költeménynyel kezdeni. Mert nemcsak az apa lelkébe enged ez bepillantást, de a fiú életébe is, melyre elhatározó, végzetes befolyást gyakorolt. Halála előtt néhány nappal, gyönge, halk hangon, melyet gyakori köhögés szakított félbe, ismételve elszavalta e verset előttünk, kik mindennaposak voltunk betegágya körül, és láztól kipirulva, beesett szemének ragyogása közben így szólt: „Amig az apám végrendeletét nem