Déri Gyula: Petőfi könyvtár 15. Petőfi Zoltán (1909)

Előhang

Petőfi Zoltán 13 teljesítettem, élni akarok és élni fogok!" És szőtte tovább szivárványos álmait a jövőről. Irodalmi terveiről beszélt, megírandó műveiről és létesítendő vállalatairól. Mert az apja nagy jövőt jósolt neki, teljesen kizártnak tartotta, hogy ez be ne következzék. E jóslatban talizmánt látott a halál ellen, valamint korábban az élet ama viszontagságai ellen, amelyeket szinte kihivólag önmaga idézett föl. Valamely életpályára való komoly készülés kötelessége alól mindenesetre feloldozottnak hitte magát. Egyetlen hivatást érzett: lehetőleg hiven mindenben utánozni az apját. Petőfi Sándor nem járta ki a középiskolát, Zoltánnal sem tudták elvégeztetni; nagyatyja, nagybátyja belefáradtak a taníttatásába s mikor a nyolczadik osztályból a harmadik kísérlet után is kimaradt, elkeseredetten vették le róla a kezüket Mert az apja szinész volt, mielőtt iró lett volna: a fiú is ezen akarta kezdeni. Petőfi Sándor nyugtalan vére szerette a változást, fia ebben is ráütött: határozott czél nélkül indul neki a világnak, városrólvárosra kóborol, rendesen a jólétet cseréli föl a nélkülözésekkel és nyomorúsággal, - ezzel épen úgy nem törődik, amint az apja nem törődött. Halálakor egy újság azt irta róla, hogy hánytvetett életének magyarázatát annak a forradalmi évnek a hatásában kell keresni, amelyben született és apjának ama szerepében, melyet az 1848-iki események irányításában vitt, épen márczius 15-én,