Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

IV. Leíró, elbeszélő költészet, dráma. Petőfi irodalmi hatása

88 Petőfi-Könyvtár geti ki pihenő helyét, vagy a pihenő hely ébreszti a hangulatot, mely mindenütt megvan, mint az anyagi világ érzelmi része. Eltűnődés a földi dolgok múlandóságán s változandóságán, a végtelenség s örökkévalóság sejtelme (A csárda romjai, Kis-Kunság), az örök unalom lélekölő hatása (Kutyakaparó), a természet dámonainak mélységes nyugalma és kitörő romboló hatalma (A Tisza) képezi szellemi tartalmát azon vonásoknak, melyeket hatalmas képzelet mesterileg foglal egységes egészbe. Minden egyes vonás életet lehel a tárgyba és életre kelti az érzéketlen tömeget. Anyaggá lesz az eszmei, elvonttá az anyagi világ. A sziv nyugalma s a béke boldogsága az Erdei lak-ban testesül meg; elme és érzés költözik a virágba (A virágok). Zsarnok úrrá lesz az idő, hódoló szolgává a födetlen csárda. Ez a Petőfi jellemző ereje. Tárgyakból, jelenségekből lélek szól, a lélek anyaggá kövül. Kedvetlenül hozza a gyalogbodza gyümölcsét, a harangszó meghalni jár ki a pusztára; a lélek vére a könny. Ily képzelet lerontja az érzéki és szellemi világ válaszfalát. A természeti tárgy csak azért van, hogy részesévé váljék az egyén életének. A Gólyá-ban ez egyszerű madár hű kísérője és részese a mult emlékeinek, a jelen vágyainak. A lélek tartalma beleolvad a tárgyba, a természetbe. Az anyagi világ, mint a szellemi is, változó; időszak vagy kor okozza a változásokat. Nyomon