Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

III. Petőfi költészetének tartalma és aesthetikai méltatása

Petőfi Sándor költészete 85 egy költeményben követi, A hevesi rónán cziműben, mely sajátos sentimentalismusával határozottan Lenaura emlékeztet. A magyar költők között alig van más, kivel Petőfi, költészetének némely sajátságaiban, egyéni hajlamokban, a rendetlen életben, nyugtalanságban, vándorlási ösztönben stb., szorosabban egyezett volna, mint Csokonaival. Úgy látszik, hogy kedvelte, legalább igen kedvesen szinezi ki humorát egy kis elbeszélésben (Csokonai). Nem mondhatnók, hogy Csokonai jelentékenyebb hatást gyakorolt volna Petőfire, kinek egész költése más légkör és eszmeirány növevénye. Azonban egyben-másban ráismerhetünk az ősképre. Csokonai eredetisége, közvetlensége, nem mindenben válogatott izlése és naturalismusa szükségszerüleg megragadta Petőfi figyelmét. Dísztelen kifejezések, költőietlen vagy visszatetsző tárgy vagy helyzet (Disznótor, Ebéd után), melyek miatt Petőfinek eléggé meggyült baja a kritikával, mint Csokonaira emlékeztető reminiscentiák szerepelnek költészetében. A régi jó Gvadányi iránt is leróvja Petőfi a kegyelet adóját. Szerette és becsülte „kedves munkáját" (Peleskei nótárius), ámbátor: Nincs abban sok czifra poétái szépség, — De van annál több igaz magyar épség. Ez az igaz magyar épség Petőfi lelkének legmagasb eszménye. Ez az eszmény adja meg leíró költészetének becsét.