Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

IV. Leíró, elbeszélő költészet, dráma. Petőfi irodalmi hatása

86 Petőfi-Könyvtár VI. Petőfi lirája a magyar érzés kifejezője, leiró költészete a magyar élet, nép és föld egyetemes és hű képe. Minthogy e népnek és földnek sarja volt, szive egész melegével csüngött rajta. Innen is ama mély szeretet és őszinte rajongás, mely festői költeményeinek líraiságát képezi. Erős képzelet és forró sziv kölcsönhatásának szüleménye minden egyes leiró költeménye. Szivét érdekelte a föld, a rajta levő ember és tárgy; a képzelet megérzékíti az örök valót és igazat, mi bennök van, hogy a költészet napfényében csillogva a haza- és fajszeretet tápláló forrása legyen. Ennélfogva nemcsak a közvetve vagy közvetlenül elvegyülő érzelmi elem teszi vonzóvá, érdekessé, hatásossá Petőfi leírásait, hanem ama magasabb czél is, mely, rejtve bár, de mindenütt ott lebeg. Csak az szeretheti igazán e földet és faj*, aki ismeri; az igaz kép festése a költő alkotó képzeletére van bizva. Tartalomban bármily eltérők a magyar földet és ennek sajátosságait feltáró költeményei, eszméjök egy: nincs szebb, kincsekben gazdagabb föld, mint a magyar Alföld; ebbe van beleirva az emberiség legszebb gondolata: a szabadság. Félszeg, fonák lehet sokban a magyar lélek. Szabad pusztai életéből kifolyólag csaknem uj erkölcsi kódexet követel a maga számára, de erős, Leiró költészet.