Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

III. Petőfi költészetének tartalma és aesthetikai méltatása

80 Petőfi-Könyvtár A költészet. mely villámot ont és Illés próféta, ki a dicsőség lángszekerén megy égbe. (Arczképemmel). Szive a barátság tanyája, szülei pihenő párnája, a szerelem illatos virágkertje és a szabadság kardvasának bányája. (Szivem). Virág is a szive, mely elhervad minden őszszel, de tavaszra kivirul. Képzelete mindenüvé elhat, földön jár s ha akarja, eljut a föld alá is, vagy le, a sziv fenekére, vagy fel a magasba és ott, hol már megszűnik az isten világa, „uj világot alkot Mindenhatósága" (Képzetem). E phantasia nem a por szülötte, hanem „mennydörgés volt apja, villámlás az anyja, csecsemő korában pedig sárkánytejet szopott és oroszlánvért ivott." Lirája árnyalásairól összefoglaló képet nyújt a Dalaimban. A dal vagy pillangója könnyelmű, vagy vadrózsája szerelmes, vagy szivárványa mámoros, vagy fellege bánatos, vagy végül villámlása haragos lelkének. A sok árnyalat közt legkirivóbb kettő: lantjára majd keble szerelmének virágbokrétájából hull egy levélke, majd a honszeretet töviskoronája-sebzette homlokának egy vércseppje (Nem ért engem a világ). A költészet nem czéhbeli mesterség. Szentegyházába imádkozni bocskorban és mezítláb is szabad belépni. De csak akkor fogjon valaki tollat, ha van ereje haladni, a merre más még nem haladt (Az utánzókhoz). A költő hivatása, hogy a pusztában bujdosó népet lángoszlopként vezesse Kanaán felé. A (XIX.