Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

III. Petőfi költészetének tartalma és aesthetikai méltatása

70 Petőfi-Könyvtár sal szoros kapcsolatban: szabadság és népjog. Mindkettő Petőfi lírájának jelentős tárgya. A szabadság, melylyel egész lénye összeforrt, mint legszentebb eszmény hevíté lelkét. Felfogásában azonban némi ingadozást mutat. Nagy és általános szabadságról zeng egy ideig, utóbb mintha csak különösen a magyar szabadság érdekelné. A Rabság-ban keserű gúnynyal említi: „Milyen víg a világ! folyvást vigad! . . . Azért kelünk csak e rivalgó zajra, hogy ne halljuk lánczaink csörömpölését. Rab a világ, igen, kezénlábán bilincs. Az volna lelkén is, hanem már lelke sincs." Nagyobb határozottsággal emelkedik ki az akkortájt ideig-óráig nagyon felkarolt „világszabadság

1' eszméje az „Egy gondolat bánt engemet" czimű hires költeményében, melyben az egy gondolat-nak föltétlen uralma lelke fölött van sejtelemszerüen festve. Azonban világszabadságról többé nem szól; egyszer emliti még, mily szép az emberiség javáért meghalni (Sors, nyiss nekem tért), azontúl a haza sorsa érdekli közelebbről. A majtényi síkon, Vasúton („Törjetek szét minden lánczot, Majd lesz elég vasatok"), „A rab oroszlán", „A tél halála" a nemzet szabadságáért felemelt szózata. Az olasz háború (Olaszország) reménynyel biztatja. A zsarnokság ki fog pusztulni és Megint viritó lesz a föld szine. Az olasz háború az utolsó pozsonyi ország-