Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

III. Petőfi költészetének tartalma és aesthetikai méltatása

Petőfi Sándor költészete 71 gyűléssel és a nagy magyar mozgalmak kezdetével többé-kevésbbé egy időre esik. Az egybehívott rendek nagy reformok létesítésére voltak hivatva. Petőfi az országgyűléstől sajtószabadságot sürget (Az országgyűléshez), még nyomatékosabban hangoztatta azonban a nép felszabadítását. Apostola volt az eszmének A nép, Palota és kunyhó („jön még boldogabb idő, melyben ... a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet") czimü verseiben. Fenyegeti az ellenzőket a nép bosszújával s emlékeztet Dózsa Györgyre . . . Jogot a népnek, az emberiség Nagy szent nevében, adjatok jogot S a hon nevében egyszersmind, amely Eldől, ha nem nyer uj védoszlopot. (A nép nevében.) Még egy más nemzeti közóhajtásnak is visszhangja lett Petőfi lantja. Sürgeti az uniót Erdélylyel. Az „Erdélyben" czimü óda lelkes szószólója ez eszmének, amely midőn megvalósult, megzendült az örömnek éneke. (Két ország ölelkezése.) Az események rohama megelőzte az országgyűlés békés munkáját; az alant keletkezett fergeteg megingatta a közélet fundamentumát és tetőzetét. Alkotmány, népjog, szellemi és polgári szabadság mind uralkodó és győzelemre jutandó eszmék voltak. Békésen indult meg az átalakulás, utóbb minden vértengerbe fuladt. Harsány szózat a vihar elején a Nemzeti dal, a sajtószabadság első terForradalmi költés.