Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

III. Petőfi költészetének tartalma és aesthetikai méltatása

66 Petőfi-Könyvtár elszigetelten áll. A gyermeki felfogáshoz alkalmazott kedves, játszi történetet áthatja a népies színezés. Ez teszi oly becsessé a verset, mely egyszersmind azt is mutatja, mennyire ismerője Petőfi a gyermekléleknek. Ismeri a gyermeklélek minden ösztönét, minden hajlamát, a gyermek egész érzelmi világát. Mily gyönyörűen festi pl. a gyermek játékát a Szülőföldemen czimű költeményben. Gyermek vagyok, gyermek lettem újra . . . Lovagolok, fűzfa sipot fújva, Lovagolok szilaj nádparipán, Vályúhoz mék, lovam inni kiván, Megitattam, gyi lovam, gyi Betyár . . . Ennél találóbban a gyermekjátékot festeni nem lehetne. Költői képeit, hasonlatait, benső vonzalmánál fogva, gyakran veszi a gyermek életköréből, pl. Kivánt időszak az ősz a gyermekeknek: Mint anya jön elé, Aki fiainak számára kosarát Gyümölcscsel terhelé . . stb. (A gólya.) vagy Mint az árva gyermekek Anyjok sirhalmánál, Egy pár vad fa körülötte Oly szomorúan áll. (Bolond Istók), stb. A megrendült gyermeki lélek fájdalmát meghatóan, utolérhetetlen bensőséggel festi Az árva leány czim alá foglalt versekben. Kedvesen szinezi ki a gyer-