Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

III. Petőfi költészetének tartalma és aesthetikai méltatása

Petőfi Sándor költészete 63 dozása, a szív érzelmeinek fokozott heve saját énünk jelentősb érzetét kelti. Mintegy több vagyunk önmagunknak és odaadva magunkat meghittjeinknek, többet is nyujtunk: a szív legtisztább kincseit. Ily benyomást tesznek természetességökkel Petőfi bordalai. (Búcsú K.-Szent-Miklóstól, Azokhoz a jó pesti pajtásokhoz, Búcsú pohár.) Tárgyban ép úgy, mint alakban, nagy változatosságot mutatnak; hol hazafiság, hol szerelem nyer bennök a mámor közepett uralkodó érzelemként kifejezést. Formailag majd igazi dalok, majd ódafélék, sőt néha genreképszerüek. A költő úgy jellemzi őket, hogy „szivárványi mámoros lelkének," azaz a csapongó kedv sokféle szinben játszó nyilatkozásai. Ebben külömbözik előzőitől: Kölcseytől, ki inkább bölcselkedő (Bordal) és Vörösmartytól (Keserű pohár, Fóthi dal), kinek bordalaiban több a szónokiasság. Petőfi megkisérli az igazi társas-dalt (Geselligkeitslied) is; ilyen pl. a Kördal. Ez csak elszigetelt kísérlet maradt. Azután népdal-alakot vesznek fel bordalai, pl. (Hortobágyi korcsmárosné. Rég veri már, Bordát); ezekben hazafiság és szerelem vegyül el, tisztán hazafiság szerepel a Részegség a hazáért-ben. Pusztán a bor keltette jókedv van kiszínezve az Igyunk, Mi lelt ? Az én torkom álló malom, Meredek a pinczegádor, stb. czimű költeményekben. Néha jókedv helyén pessimistikus árnyalás jelentkezik (Hej nekem vigasztalást mi ad ? Költő és szőlővessző, A borhoz). Ódai emelkedett-