Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

III. Petőfi költészetének tartalma és aesthetikai méltatása

64 Petőfi-Könyvtár Könnyelműség, szeszély, indulat. ség, merész, káprázatos képek jellemzik az Egri hangok-dX. Egy-egy ötletet tartalmaz a Furfangos borivó és Poharamhoz. Az ittas ember bölcselkedését festi genre-képszerűen a Hányadik már a pohár-ban, a tivornya képét adja a Dáridó után; a bor-iszaságnak humoros kiszinezése háromszor is fordul elő (Vizet iszom, Carmen lugubre, Sovány ősz). Hogy a bornak ily nagy terjedelmű szereplése van költészetében, csaknem a korhelység hírébe hozta a költőt. Reflektál is egyes hangoztatott vádakra : „Ti nem gondolhatjátok — mondja A lánykákhoz cz. versében — hogy gyakran a keservek keservét szenvedem. Míg olvassátok a tréfás dalokat, nem sejtitek, hogy néha szívem majd megszakad." Ilyenkor a bor csillapítja szivét. Bánata multával „a felvidámult égen a régi fényben jár a jókedv holdja, a szép Öröm-csillagsugár Nem csak a bor enyhíti buját, a költészet is meghozza az enyhületet. Van egy barátja, ki állandóan vigasztalja, ki vele van mindenütt: .... Ez egy barátom a költészet, Ő volt mindenkor én velem; Verseltem én minden bajom közt A színpadon, az őrhelyen. (Szobámban.) Ez a barát megaranyozza életét s költői fénymezbe öltözteti azt is, mi külömben a hiba sötét köntösét viselné : könnyelműségét, szeszélyeit, indulatát. Megemlékszik lelke e gonosz czimboráiról, különösen a könnyelműségről több ízben: