Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

III. Petőfi költészetének tartalma és aesthetikai méltatása

62 Petőfi-Könyvtár Arany Jánoshoz. Noha véralkatuk s költői egyéniségük ktilömböző, sőt ellentétes, költészetök egyező iránya (népies), továbbá szivök épsége és jellemök nyíltsága rendithetetlen alapját képezte barátságuknak. Egymással váltott leveleikben megható gyöngédség, kimélet, részvét, ragaszkodás nyilatkozik kölcsönösen. „Lelkem Aranyom!" és „Isteni Sandrim!" stb. oly igaz sziveknél nem negély. A lelkek uniójának mily kihatása volt kölcsönösség útján költészetükre, szigorú határok között alig elemezhető. Aranyt kétségtelenül Petőfi népiessége sarkalta az első szárnypróbálgatásokra, az ő példája lebegett mindvégig előtte. A korviszonyok barátságuk költői gyümölcsözését megakadályozták. A nagy alkotásokra alig akadt idő és mód, az elaprózott tevékenység a napi történetekhez alkalmazkodott, főleg Petőfinél. Arany csak utolsó perczekben lépett Petőfi forradalmi lírájának nyomába, Petőfi Aranynak epikai példaképeit nem fordíthatta többé hasznára. Shakespeare Coriolanusának fordítása maradt fenn Petőfi részéről mint szövetkezésük eredménye. A barátság közöttük Petőfinek egy levelével s egy üdvözlő versével (Arany Jánoshoz) kezdődött. Követte ezt utóbb egy tréfás hangon kezdődő és magasb ódai hangba átmenő hexameteres levél (Levél Arany Jánoshoz), mely a humorból kiemelkedő pathosnak ritka szép példáját nyújtja. A barátság és baráti együttlét kedvderítő; fokozza a kedvet a bor. A fantázia merészebb kalanBordalok.