Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

III. Petőfi költészetének tartalma és aesthetikai méltatása

48 Petőfi-Könyvtár Ha jön a nap hajnal-ölelésre, Ha megy a nap éj-felébresztésre, És a hold, a szultán, ha belépe, Csillaglyányos gazdag háremébe: Én galambom hű árnyéka lészek, Követője minden lépésének, Mig szerelme, mint tavasz ! virágod Melegülő keblén kicsirázott, És amig ő e virágot szűzi Pirulással én szivemre tűzi. Stb. ? (Jöj tavasz, jöj.) A fájdalom oly hyperbolikus kiszinezése (Midőn nagyon bánt, Tizenkettőt ütött az óra) inkább forrongó költői lélekből eredő deklamátori czikornya, mintafeldultkedély tiszta gyöngye. Ide sorolhatók főleg & Keket mutatnak még, Híjába várlak hát czimüek. Végre elfojtódnak a könnyek s uj szerelem napjasütki. Sirba tették első szeretőmet, Bűm e síréj holdvilága volt. Uj szerelmem, mint nap jött az égre, Felkelt a nap . . . halványul a hold. Az uj szerelem Petőfi szívregényének második, nagyobb fejezete ; a fejezet czíme : „Szerelem gyöngyei." Ez nem bánatos és könnyező, hanem esdeklő, heves, ostromló lira, egyre növekedő lázzal (Nő szerelmem . . .), csaknem az exaltáczióig : . .. ontja villámlását Mennydörgését a vad szerelem. Zűg, süvölt és szaggat és ront és bont Bennem a fellázadt fergeteg. (Meg ne ítélj )