Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

III. Petőfi költészetének tartalma és aesthetikai méltatása

44 Petőfi-Könyvtár veinek összessége az örök gyönyör kertje. Ilyen Byron, Longfellow, Beranger és Petőfi lírája. Emlékezzünk, hogy Homeros műveiben a legszebbeknek tartják a lirai részleteket (Hektor búcsúja Andromachetől) és a könny akkor tolult a hallgatók szemébe, mikor lirává olvadt az epikum (Demodokos éneke az Odysseában). Nem von le semmit a lira értékéből, sem hatásából (egyenértékű fordítás mellett), ha nemzeti és egyéni jelleg szinezi. Nem celI görögöknek lennünk, hogy Hektor és Andromache fájdalmát megértsük, de úgy kell kifejezve lenni az örök fájdalomnak, mint Homerosnál van. Mig hitves- és anyaszeretet örök emberi érzéz, a Szeptember végén és Füstbe ment terv örök kincse az emberi szellemnek, legyen bár hogy Petőfi irta és a terv — magyar észjárás szerint — füstbe ment. Igazán, az emberi lélek törvénye szerint legyen kifejezve az érzelem, ez ád a dalnak messze keletet. Mit tesz, ha egy népnek szivtalajában gyökerezik szétfutó gyöngéd szálaival! *) A dal, mely nem a nemzeti élet talajából sarjad, melynek zamatot nem eredetiség ad, Ízetlen, mint a mesterségesen nevelt üvegházi gyümölcs. (Arany: Költő hazája). Ha egy nép lelki életében tükröződik vissza az örök emberi érzés, ha az egye*) Petrarca igazi olasz; vére, temperamentuma, ki nem apadó tüze Italia szülöttjére vall. Sonettjei tisztán az olasz nép érzékiségtöl átszőtt érzelemvilágában gyökereznek. Petrarca mégis a világ litikusa: a szerelem örök gyönyöreinek és kínjainak megtestesitője.