Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

III. Petőfi költészetének tartalma és aesthetikai méltatása

Petőfi Sándor költészete 45 temes igazság egy nép lelki életébe van foglalva, akkor lesz világra szóló a lira, amaz érzés és igazság kifejezője. Itt nyilvánul Petőfi nagysága, azért lesz szelleme közkincscsé. Átérezve a magyar nép minden szenvedését, megértve vágyait, kedélye változatait, ismerve eszejárását, lelke legtitkosabb rugóit, cselekvése módját, földje termékeit, foglalkozása körét, életének küzdelemmel és néma tűréssel elegy folyását, kitörő örömét, méla bánatát, szóval mindent, mit sok szép tehetségekkel megáldott népe külső és belső életét teszi: Petőfi saját én-je izzó kohójában olvaszt fel mindent, hogy mint a költészet szinaranyát adhassa vissza. Életének tengerré kellett lennie, hogy gyöngyöt termelhessen. És a gyöngyöket mily lelki kínnal termi : Agyamban egymást szülik a gondolatok És egymást tépik szét, mint vadállatok. Lázzal verő szivemnek vére forr, Mint boszorkány üstjében a bűvös viz. Gyúlt képzeletem mint meteor Fut át a világon és magával visz. Laktársam a kétségbe-esés, Szomszédom a megőrülés. Majd enyhül a láz és szive olyan „mint a fa, melynek ága alig birja dús gyümölcseit". A napfény, mely a gazdag sziv gyümölcseit fakasztja és érleli, tiszta, nemes érzelmek egész sora: szerelem, családi érzés, barátság, honszeretet.